Vasi-Hegyhát vándortábor
Az idei vándortábor Magyarország egy kevésbé ismert vidékén volt, a Vasi-Hegyháton.
Az első állomás Vasvár volt, ahol a hosszú vonatút után strandolni mentünk - a nagy meleg miatt mindenki örömére. A kempingben Péter bácsi tartott eligazítást a tábor menetéről és a programokról, este pedig csapatokat alkotva különböző játékokat játszottunk. Másnap elmentünk a Vaskapuhoz, utána pedig egy múzeumba, ahol többek közt erről a kapuról is volt szó. Délután megint jöhetett a jól megérdemelt strand, majd, aki este még szeretett volna, elmehetett egy kisebb túrára a tó és a kígyószobor körül, ahol egy kicsit el is tévedtünk.
Vasvárról gyalog mentünk át a második táborhelyre, az oszkói Hegypásztor Körhöz. Oszkón egy skanzen jellegű táborban volt a szállásunk, ahol sokat kézműveskedtünk (nemezeltünk, bőröztünk, még táskát is dekoráltunk), és érdekes előadásokat hallhattunk. Innen kirándultunk el Magyarország egyik híres arborétumába, a Jeli Varázskertbe. Itt található egy lombkorona-sétány is, aminek végén egy csúszdán kell lecsúszni, és ezt persze senki sem hagyta ki. A délutánokat különböző kártyajátékok, szalonnasütés és az elmaradhatatlan számháború tarkította. Egyik nap pedig, mikor páran boltba mentünk, egy német bácsi adott nekünk egy kosár epret, amit a táborban közösen fogyasztottunk el.
Oszkóról a Szajki-tavakhoz vezetett az utunk, ami egyben a tábor utolsó állomása volt. Programokból itt sem volt hiány, egyik nap egy erdész jött hozzánk, aki ismertette velünk az erdő növény- és állatvilágát. A foglalkozáson még egy igazi fegyvert is megfoghattunk, természetesen töltetlent. Esténként páran kint őrködtünk, nehogy az arra járó rókák bemenjenek a sátrakba. Itt sem maradhatott el a strandolás, amihez a Szajki-tavak tökéletes helyszínt biztosítottak. Lefekvés előtt mindennap csapatversenyeken vettünk részt, ilyen volt például az activity egy kis csavarral vagy hálózsákos feladatok. Utolsó előtti este még pizzát is kaptunk. Utolsó este egy fergeteges vetélkedővel zártuk a tábort, ahol szem nem maradt szárazon, természetesen a sok nevetéstől, amit legfőképp a feladatok nem éppen szakszerű kivitelezése váltott ki. A végén pedig nyertest hirdettünk, de természetesen mindenki megkapta a jutalmát.
A kirándulások jó hangulatban teltek, és mikor már a tanárok látták, hogy fáradunk, különböző motivációs eszközökhöz folyamodtak, mint például a zene vagy a mágikus mondat: "már csak három kilométer" 😊
Reggel az elmúlt hét vándorlásaitól és a sok programtól elfáradva indultunk a vonatállomásra, hogy haza induljunk. Természetesen az utolsó túránk sem volt eseménytelen, mert az egyik árokban egy sérült madárra bukkantunk. Hogy jó kezekbe kerüljön, értesítettük a szakembereket, reméljük, azóta már jól van.
A tábor rengeteg élménnyel gazdagított minket, és tanáraink örömére még a természeti ismereteinket is sikerült tágítani.
Köszönet tanárainknak és a szervezőknek ezért a remek nyári élményért. Reméljük, még sok ilyenben lesz részünk.
Egy lelkes Táborozó