Vándortábor a Bakonyban

Ezen a nyáron is volt erdei vándortábor a BAKONYBAN! Többszöri buszos átszállás után érkeztünk meg Bakonybélbe, ahol a területvezető várt bennünket, majd elvitt bennünket a szálláshelyünkre. Ismertette velünk a tábor legfontosabb szabályait, hogy mindenki számára biztonságos és élményekben gazdag legyen az előttünk álló hét. Ezután mindenki megkapta a várva várt vándortáboros pólóját. A póló nemcsak egy emlék lett számunkra, hanem egy kicsit azt is éreztette velünk, hogy most már valóban a Bakony Vándortábor csapatához tartozunk. 

Táborunk Bakonybélből indult, ahonnan minden nap újabb és újabb bakonyi csodákat fedeztünk fel. Az első napon a Kerteskői-szurdok felé vettük az irányt. A hatalmas sziklafalak között haladva úgy éreztük, mintha egy mesebeli világba csöppentünk volna. A természet csendje, a patakok és az erdő friss illata teljesen magával ragadott bennünket. Este ismerkedtünk egymással. Igaz már sokan ismerték egymást, mivel nem ez volt az első vándortáboruk velünk.

A következő napon meghódítottuk a Kőris-hegyet (709m), a Bakony legmagasabb pontját. A túra fárasztó volt, de amikor felértünk, mindenki büszkén tekintett körül. A Vajda Péter-kilátóból elénk táruló panoráma kárpótolt bennünket minden egyes emelkedőért. Útközben az Odvaskői-barlangot is megcsodáltuk, este pedig fáradtan dőltünk be a tábori ágyba. Jól be kellett öltözni a hálózsákba, mert a hajnalok igen hidegek voltak!

Harmadik napunkon a Pannon Csillagdába látogattunk el, ahol sok mindent megtudtunk a világűrről! Utána tovább indultunk Huszárokelőpuszta felé. Az erdei ösvényeken együtt haladva sokat beszélgettünk, nevettünk és közben egyre jobban összekovácsolódott a csapat. A négyhektáros gondozott parkban bújik meg a Bakonyi Kisbetyár Erdészeti Erdei Iskola, ahol a sátraink voltak. A negyedik nap egy kis pihenőt is tartogatott. A túrák után jól esett egy kicsit lazítani, sportolni és együtt tölteni a szabadidőt. Előkerült Ági néni kézműves táskája is. Volt, aki batikolt, karkötőt készített, selyemképet festett. A tájékozódási feladatokat a csapatok az erdőben csinálták. Mindenki sikerrel járt, nem tévedt el! A kártyapartik mindig nagy hangulatban zajlottak. A foci VB meccseit is néztük a "pici tévén" a mobiltelefon lépernyőjén és drukkoltunk!!

Ezután tovább indultunk Hubertlakra, ahol megnéztük a Bakonyi "Gyilkos-tavat". A tó és a körülötte lévő erdő különleges hangulatot árasztott. A természet szépsége mindenkit lenyűgözött. Itt nem volt térerő, ami egy kicsit megijesztette a gyereket, de hamar túljutottak rajta. A játékok segítettek ebben. A legkedveltebbek a "Vérfarkas", az "Alszik a város" az "Elnök titkár" közösségi játékok voltak, és a kártyák itt is előkerültek.

A következő napon a Szár-hegyi kilátóhoz túráztunk. Ismét gyönyörű tájakon jártunk, és természetesen ezen a napon is sok fénykép készült. A közös túrák során nemcsak a Bakonyt ismertük meg, hanem egymást is egyre jobban. Az esti színi előadások, a vicces feladatok, a táboti TOTÓK….., mind jobban összekovácsolták a gyerekeket.

Az utolsó napon fájó szívvel hagytuk el Hubertlakot, és indultunk vissza Bakonybél felé. Tudtuk, hogy hamarosan véget ér a kaland, ezért az utolsó kilométereket is igyekeztünk együtt, jókedvűen megtenni. Egy hét tele élményekkel, kihívásokkal, nevetéssel, barátságokkal és gyönyörű természeti látnivalókkal. Sokszor elfáradtunk, de mindig volt valaki, aki biztatta a másikat. Éppen ezért a nehéz pillanatokat is  könnyebben vészeltük át együtt.

Amikor hazaindultunk, már tudtuk, hogy egy olyan élménnyel lettünk gazdagabbak, amelyre még nagyon sokáig emlékezni fogunk. A Bakony szépsége, a közös kalandok és a tábor hangulata örökre velünk marad.

Jövőre újból találkozunk egy másik erdei VÁNDORTÁBOTBAN!