Indián kalandtábor
A Pusztafalui Indián Kalandtáborban hat napon keresztül igazi indiánokká változtunk. 43 kis indián és 4 pedagógus tötzsfőnök indult útnak, hogy együtt fedezzük fel a természetet, próbára tegyük bátorságunkat, ügyességünket és leleményességünket.
Budapestről vonattal indultunk Sátoraljaújhely felé. A közel háromórás utazás után Volán busszal folytattuk az utunkat Pusztafalu felé. Már az utazás is izgalmas volt, hiszen együtt csodálhattuk meg a Zemplén gyönyörű tájait. Amikor megérkeztünk az Öreg Bence Turistaházhoz, kezdetét vette az igazi kaland.
Megalakultak az indián törzsek, hogy igazi indián törzsekké váljanak. Megalakult a Sziú, az Irokéz, a Cseroki és az Apacs törzs. Minden törzsnek meg kellett tanulnia együtt dolgozni, segíteni egymást, és természetesen minél több pontot kellett összegyűjteniük a különböző próbák során. Megismerkedtünk az indiánok életével és hagyományaival is. Megtudhattuk, hogyan éltek a törzsek, milyen szokásaik voltak, hogyan vadásztak, milyen szerepet töltött be életükben a természet, és miért volt olyan fontos számukra a közösség összetartása.
A kézműves indiánok elkészítették saját indián fejdíszüket, majd indián karkötőket fontak. Mindenki igyekezett minél színesebb és egyedibb alkotást készíteni, majd később indián totemoszlopot is készítettek. A közös munka során a gyerekek kreativitására és ügyességére is szükség volt. A kész totemoszlopok a tábor különleges díszei lettek.
Igazi indiánként természetesen a vadászatot is ki kellett próbálnunk. A törzsfőnökök vadászata során ügyességi és célba találási feladatok vártak ránk. Ezután következtek a harci játékok. Volt tűzharc, számháború és indián nyomkövetés is. A nyomok követése során figyelmesnek kellett lennünk, hiszen egy igazi indián számára nagyon fontos a megfigyelőképesség. A számháborúban pedig taktikai érzékünkre és gyorsaságunkra is szükség volt. A gyerekek lelkesen vetették bele magukat a versenyekbe, és mindenki azért küzdött, hogy saját törzsét győzelemre segítse.
A faluportya során Pusztafaluval is közelebbről megismerkedtünk. Csapatokban indultunk útnak, különböző feladatokat kellett megoldanunk, miközben felfedeztük a falu érdekes helyeit. A portya nemcsak jó szórakozás volt, hanem igazi csapatmunka is. A feladatok megoldásához szükség volt az összedolgozásra, a jó megfigyelőképességre és természetesen egy kis indián leleményességre is.
A tábor egyik legnagyobb kalandja a Füzéri vár meghódítása volt. A Zemplén egyik legszebb történelmi helyszínéhez kirándultunk, és az út során úgy érezhettük magunkat, mintha egy valódi indián törzs tagjai lennénk, akik egy új területet készülnek felfedezni. A várhoz vezető út és a magasból elénk táruló gyönyörű zempléni panoráma mindenkit lenyűgözött. A vár megtekintése után természetesen a közös fényképezés sem maradhatott el.
A törzsek közötti versenyekből sem volt hiány. Az egyik legvidámabb program az "1 perc és nyersz!" indián változata volt.
Mindössze egy perc állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy teljesítsük a különböző ügyességi feladatokat. A versenyek alatt sokat nevettünk, izgultunk és szurkoltunk egymásnak. Nem mindig az számított, ki volt a leggyorsabb, hanem az is, hogy ki tudott a legügyesebben és legkitartóbban dolgozni. Esti csillaghullás keresése elemlámpával nagy élmény volt!!
A hat nap alatt a 43 kis indián nemcsak játszott és kirándult, hanem rengeteget tanult is egymástól. Megtanultuk, milyen fontos az összetartás, az egymásra figyelés, a bátorság, az ügyesség és a leleményesség. A négy indián törzs között kialakult egy kis versengés is, de közben mindenki tudta, hogy együtt vagyunk egy nagy csapat: egy igazi indián közösség.
Amikor elérkezett a hazautazás napja, már mindenki tudta: egy nagy kaland véget ért, de az emlékek velünk maradnak. 43 kis indián + 4 pedagógus = 4 indián törzs = 6 felejthetetlen nap a Zemplénben!
Jövőre újra egy nagy KALANDTÁBOR VÁR RÁTOK !
Zsuzsa néni, Marika néni, Éva néni, Reni néni