Börzsönyi vándortábor

2022.09.17

2022. június utolsó hetében, a legnagyobb forróságban indult útjára kis csapatunk. Emeletes vonat vitt Vácra, majd átszállás után kis pirossal zötyögtünk Diósjenőre. Az állomástól jó 3 km-re található táborhelyet gyalogosan - felmálházva - értük el. A sátrak mellett nyuszik, kecskék állatsereglete fogadott. Itt vettük át a vándortáboros pólót, kulacsot, vászon hátizsákot és azt a könyvecskét, melyben a teljes túraútvonal ismertetése szerepelt. Ebéd után nemezképet készítettek az érdeklődők, majd 3 órától Erika néni a kavicsfestés titkaiba vezetett be bennünket.

Másnap a leghosszabb és legnehezebb túraútvonalat jártuk be: Pénzásásra csak késő délután értünk be. Szerencsénkre a turistaház az egyik legjobban felszerelt volt (és lehetett a házban is aludni, nemcsak a sátrakban!!!), így ez feledtette velünk az aznapi fáradalmainkat. Az energiaveszteséget pedig az omlós, frissen sült csirkecombok pótolták. A szabadidőben Ági néni előkészítette a batikoláshoz az anyagokat, így a résztvevők választhattak, hogy kötényt, pólót vagy hátizsákot batikolnak. Az esti játék sok-sok vidám percet adott, hiszen a szájról olvasás nem mindenkinek sikerült! Persze Bettiék csapata tarolt, mindenre rájöttek, akár mutogattak, akár tátogtak nekik.

A következő táborhelyen végre két éjszakát tölthettünk, így nem kellett a nehéz hátizsákokat cipelni, igaz, Ádám segített azoknak, akik nem hátizsákot hoztak, vagy túl nehéz volt a hátizsákjuk saját súlyukhoz képest. A tábor mellett egy elég nagy tó terült el, és a vadak - őzek, szarvasok, vaddisznók, rókák - mindegyikének nyomait felfedezhettük a tó melletti poros utakon. A Köpő-kúthoz mindennap többször eljártunk, hogy friss ivóvizünk legyen, kulacsainkat feltöltöttük. A kártyázás mellett a számháborúzás, a gyöngyszövés, gyöngyözés és a szalonnasütés töltötte ki szabad perceinket, ám a lódarazsak társaságát senki nem szereti - volt nagy ribillió, de B. Zsófi kiváló harcosnak bizonyult, és legyőzte a darazsakat. Megmenekültünk!

Drégely váránál tisztelegtünk a törökök ellen harcoló és életüket feláldozó katonák emlékhelyénél. Másnap a gyalogtúra Drégelypalánkra vezetett, ahol megpihentünk Szondi György emlékművénél. A fogadótérben gólyalábon jártunk, középkori vívóeszközökkel játszottunk, pénzérmét vertünk, de a legpompázatosabb a filmnézés és a múzeumi tárlók megtekintését követő beöltözés volt.

A kamionok tülköléssel köszöntöttek bennünket, a lámák kíváncsian néztek ki a karámból, és a szemgyógyító forrásvíz oltotta szomjunk.

Utolsó hosszú túránk következett, de már kisebb szintkülönbséggel: Bernecebarátiba indultunk. Ezen a táborhelyen a tanároknak külön sátruk volt! Este bőrfonatokat lehetett készíteni, vadlesen őzeket láttunk. Az étkezés itt még választékosabb és finomabb volt, mint máshol. Másnap két kerékre szálltunk, és Kemence felé indult karavánunk. A kisvasútnál megtekintettük a vasúttörténeti kiállítást, megtudtuk, hogy a vonatsíneket is gyomirtani kell, és régen ablak nélküli vagonokban szállították az embereket a munkába. A kisvasút vitt el a kemencei strandra, ahol a medence vize kissé hideg, de frissítő volt. A kullancsszedés nem okozott gondot: B. Bence felszerelése segített.

Utolsó nap elbúcsúztatott bennünket a táborszervező Bea néni, és persze mindenki kapott nyakbavalót a tábor nevével és az évszámmal. Borospincék mellett indultunk a buszmegállóhoz a gáton át. 

Gyorsan elszaladt a hét. Köszönjük Zsuzsa néni szervező munkáját!