Határtalanul a Felvidéken

2024.május 13-tól 17-ig a Nagy László Általános Iskola és Gimnázium 7. évfolyamos diákjai részt vehettek a Határtalanul programok felvidéki körútján.

Útvonalaink a hét folyamán:

• Budapest-Balassagyarmat-Nagykürtös-KÉKKŐ-KORPONA- szállás
• szállás- SELMECBÁNYA- KÖRMÖCBÁNYA-Zólyom-szállás
• szállás-BESZTERCEBÁNYA-ZÓLYOM- szállás- KIRÁNDULÁS a közeli hegyekbe
• szállás-DOBSINAI JÉGBARLANG- IMRIKFALVA-BETLÉR-ROZSNYÓ-szállás
• szállás- RIMASZOMBAT- FÜLEK- Salgótarján-Budapest

A szálláshelyünk Rimakokova, Mocziar Panzio volt Közép-Szlovákia területén Zólyomtól 70km-re a hegyekben, minden város zajától messze. Szépen kialakított épületeit egy patak ölelte körül, melynek vízesései, csörgedezése vonzó terület volt a diákoknak. Fenyőfáktól övezve énekesmadarak keltették a napot és a koránkelőket. Teraszos kialakításán jól lehetett röplabdázni, focizni, szaladgálni és csúszdázni a takarón. Reggelire mindig svédasztalról válogathattunk: rántotta, virsli, bundáskenyér, kifli, barna kenyér, szalámi, sonka, sajt, vaj, dzsem, kakaós pehely, tea, tej, kávé. Ebédre ásványvizet, két szalámis vagy sonkás kiflit, almát vagy mandarint és egy csokis nápolyiszeletet kaptunk útravalóul. Vacsorára finom levesek (borsó-, lencse-, frankfurti, csirkehúsleves), második fogásként más-más feltéttel húsfélét kaptunk (vadászszeletek, sült csirkecomb, pörkölt, rántott hús). Szomjunkat vízzel, szörppel olthattuk.

A ropogtatni valót és egyéb nassolni valót a gyerekek a Coopban vagy a Tescóban szerezték be.

A szobák 2-3-4 ágyasak voltak. A fürdőszobák ízlésesen kialakítottak.

A szállással is, az étkezéssel is elégedettek voltunk.

Az egész napos városnézést követően játékos feladatokkal, az aznapi látnivalók újraidézésére vonatkozó kérdésekkel bombáztuk a tanulói csoportokat, akik válaszaikat az előkészítő órán kapott füzetekben vezették. Ezeknek az értékelése a hamarosan következő napok egyikén lesz.

1.nap

Kékkő várához, a Balassák ősi fészkéhez sétáltunk fel, ahol csodálatos kilátás nyílt a környező dimbes-dombos tájra. A vár bejárata előtt a jégvermeket figyelhették meg testközelből a diákok. A várkastélyban megtekintettük a történeti kiállítást: idegenvezetőnk 600 év történelmét igyekezett egy-egy percbe összesűríteni és ezek emléktárgyait bemutatni. A belső udvarban Balassi Bálint emléktáblája előtt tisztelegtünk, majd bementünk a Szent Anna kápolnába, ahol is Szent Anna ereklyéjét (egy csepp vérét) ezüst ereklyetartóban őrzik. A barokk berendezésű kápolnában megtekintettük az oltárképeket, szobrokat, a padokon, székeken ülve hallgattuk idegenvezetőnket.

Az udvaron átváltozhattak korabeli (16.sz.) várurakká, úrhölgyekké, gyermekekké.

A következő nagy volumenű kiállítás szintén a várkastély egyik szárnyában volt: Bábművészeti Kultúrák és Játékok Múzeuma. A világ távoli tájairól láthattunk gyermekjátékokat, afrikai zsiráfot, indiai elefántot stb. De volt 1960-as évekbeli fémbusz, fém kutyuspénznyelő, búgócsiga, Matador építő, babaházak és maci minden méretben. A hagyományos marionettbábuk száz fajtáját színpadokon, bőröndben, vitrinben láthattunk. Volt itt Indonéz Wayang-figura, árnyjátékbáb, modern foszforeszkálós halfigurák, ijesztő különleges lények, mesebeli város, Muppet-show…

A következő város, amit meglátogattunk, a régi Hont vármegye székhelye: Korpona volt. Felsétáltunk a korponai 13.századi plébániatemplomhoz, mely mellett a várbástya kapujánál emléktábla hirdette a város fontos történelmi szerepét: 1605-ben ide vonultak 22 vármegye, a felső-magyarországi szabad királyi városok és Erdély követei, 7000 fős huszárság és 10000 fős hajdúság a korponai országgyűlésre. Ez az országgyűlés 200 évre meghatározta Magarország közjogi alkotmányozását (az itt született törvények pl. a vallásszabadságról, a nádori méltóságról, a bécsi békességről szóltak).

A főtéren a Városháza előtt kipróbálhattuk a középkori szégyenketrecet, de meglátogattuk a Coopot is.

Indultunk a szálláshelyre, hogy mihamarabb elrendezkedjünk a következő napokra.

2.nap

Közép-Szlovákia egyik legszebb bányavárosát, Mária Terézia idejében a Felvidék harmadik városát látogattuk meg. Selmecbányát a botanikus kert felől közelítettük meg, de előtte megcsodáltuk minden oldalról a kálváriadombon elhelyezkedő német, magyar és szlovák templomokat, ezt a messze földön híres zarándokhelyet.
A város különleges fekvésű: alsó és felső kapuja közt 330 méter a szintkülönbség. Ezüst városnak is hívják, hiszen címerében fellelhető az a gyík, amely csillogó hátával elvezette a szegény juhpásztort az érc lelőhelyére. A dombos-völgyes házak udvarán a "kéményhez kötötték a kecskét", hiszen a második szintje a háznak már a felső utcát érte, és a meredek domboldal a tetőnél volt, így a felső utcáról a padlásra sétálhatott az ember. A város jogait IV.Bélától kapta, s fénykorában a Thurzó és a Fugger család tulajdonában volt a legtöbb bánya (arany, ezüst, réz).

A Főtéren megtekintettük a pestis-szobrot, és sajnáltuk az egy évvel ezelőtti tűzvészt, mely sok értéket tönkretett, emiatt is, és a felújítások miatt is a gótikus templomokat nem tudtuk megtekinteni, az öreg vár kapuit zárva találtuk és az Újvárat is csak kívülről tudtuk megnézni.

Selmecbánya iskolaváros is : Bányászati és Kohászati Főiskoláját még Mária Terézia alapította és akadémiává emeltette. De itt tanult a Líceumban Petőfi Sándor is. A Líceum falánál Petőfi Sándor emléktáblájánál Jambrik Gergő helyezte el emlékezésünk virágát.

Megtudtuk, hogy innen, ebből a városból indult el a ballagás szokása szerte Magyarországon.

Második úticélunk Körmöcbánya volt. A hét magas hegy katlanában fekvő város 550 méter magasan fekszik. Károly Róbert királyunk tette királyi várossá. Károly Róbert szobrát a Pénzverde előtt láthattuk. Itt is aranyat, ezüstöt, rezet, ólmot, vasat bányásztak már a 700-as évek óta. A Thurzók, Fuggerek a XVI. században szerezték meg a körmöcbányai bányák termelési jogait. 1462-ben már Mátyás király aranydukátját verték itt. A bélabányai templomot útközben megcsodáltuk, majd beérkezve Körmöcre felsétáltunk a Bástyakapun át a Főtérre. Ebédünket a hatalmas, parkos, szökőkutas, emlékekkel és padokkal teli téren fogyasztottunk el. Ebéd után a gótikus Szent Katalin templomot jártuk körbe, de bemenni nem tudtunk. Zárva volt.

A tér északnyugati sarkában áll a Pénzverde (Mincovna), aminek belépőjegye "aranyérme" volt! Csoportunk két részletben nézhette meg az érmekiállítást, filmvetítést, mely az éremkészítés technikai és művészi lépéseit mutatta be, és az érmemásoló, a pénzverő, pénzosztályozó, zsákoló gépeket és pénzverdei munkások munkáját egy másik részlegen láthattuk üvegablakok mögül, felülről. Az érem-gyűjtemény sok-sok ország érméit tartalmazta, például koreai, kínai, lengyel, bolíviai, uruguayi érméket. Végül együtt jártuk be a hatalmas csarnokot, ahol a már nem használt, történelmi jelentőségű gépek sorakoztak és idegenvezetőnk bemutatta alkalmazásukat élőben is. Láttunk szekrénynek kialakított trezort, háromszoros zárszerkezettel (bécsi), jelvényeket , kitűzőket, gipszmintákat, pénzszámolótáblát, pénzcsúszdát, pantográfot, kicsinyítő marógépet, finommérlegeket…

3.nap:

Ezen a napon újabb bányavároshoz, a régi Zólyom vármegye székhelyéhez vezetett utunk: Besztercebányát kerestük fel, ami ma római katolikus püspöki székhely is. Elsőként IV.Béla szobránál helyezte el az emlékezés virágát Fi Dávid , hiszen IV.Béla adta 1255-ben e városnak városi jogait. Igen sok királyunk járt e városban: III. Endre, Károly Róbert, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás és felesége Beatrix királyné is. A román kori alapokon nyugvó, gótikus stílusú német templomot körbejártuk, és a külső falán lezárt üveg mögött látható, fából faragott, nagy alakú szoborcsoportot megcsodáltuk, ami Weit Stwoss stílusában készült, és a Getsemáni-kertről szól.
A Főtér és a sétáló utca egybefolyik, hosszan lehet sétálni a gyönyörű barokk vagy reneszánsz homlokzatok előtt. Minden ház más és más, megannyi ékszer. Egyik híres reneszánsz sgrafittós homlokzatú, ám gótikus épülete a Thurzó-ház, melyben két kiállítást is megtekintettünk: egyik a város történelmébe nyújt bepillantást, a másik a Zöld terem, mely a reprezentatív fogadóterme volt az egykori Thurzó János tulajdonosnak. Az első kiállítás több emeletes, minden szinten más-más témával várják az idelátogatókat interaktív módon. Besztercebánya történelmi régmúltja, leletek, a város kialakulása, a Besztercebányai megye területi felosztása. Egy másik teremben a kézműiparának története, az üvegművesség helyszínei, eszközei, alkotásai, üvegművek: poharak, kupák, csiszolatok; kékfestő műhelyek eszközei, anyagai, alkotásai; kerámiaművesség tárgyi emlékei, tálak, korsók, cserépedények, kályhacserepek stb. Egy kis benyíló szobában a népviseletek, beöltöztetett babák, feltornyozott hímzett kelmék, menyasszonyi párták halk zene mellett nézhetők meg. Tulipános ládák, népi festett táblaképek, kézi szerszámok a fa megmunkálásához.

Egy másik teremben a 19. századi enteriőrök berendezései láthatók, Hevessy Gyula képviselő úr magyar zászlaja alatt, itt be lehetett öltözni korabeli ruhákba a gyerekeknek.

A múzeum másik önálló kiállító tere a Zöld terem : a falakon 1500-as évekbeli helyreállított csodálatos freskórészletek láthatóak, melyek hol bibliai, hol világi témákat dolgoznak fel. Krisztus , Utolsó ítélet, Szent Borbála, Medvetáncoltatás, Szent György és a sárkány, a királyi címer és Beatrix királyné címere, a fal telis teli leveles növényi ornamentikával. Sok helyen hiányosak, helyrehozhatatlanok a felületek képei. Idegenvezetőnk Cseh Lili Csenge volt, aki az angol nyelvű ismertetőt fordította a csoportnak.

Besztercebányáról Zólyom felé vettük az irányt. A Garam folyásánál az utak gócpontjában Zólyom vára köré települt a város. Innen irányították Zólyom vármegyét (Nógrádtól a Kárpátokig). A mostani várat Nagy Lajos királyunk építette 1370 körül. Zólyom a bányavárosokat védte a törökök ellen sikeresen. A Balassák birtoka volt egy időben, Balassi Bálint itt született, itt gyermekeskedett. Emléktáblájánál a vár belső falánál Gurmai Alexandra helyezte el emlékezésünk virágát. Megcsodáltuk a gótikus ülőfülkéket, a reneszánsz pártázatot, majd körbesétálva a várat elindultunk a Főtér, a sétáló utca irányába, ahol a Szent Erzsébet templomot tekintettük meg, mely gótikus stílusú, reneszánsz átépítéssel és barokk toronnyal rendelkezik. A modern kisgyerek számára kialakított játszótér figuráit a mi 13 éveseink is birtokba vették, kipróbálták. Egy kis pihenés után a vár aljánál található parkban megtekintettük a kiállított 1944-45-ös Hurban páncélvonat makettjét, mely a szabadságharcosokat segítette, tankokkal is, ám most a mi diákjaink mászóképességét tette próbára.

Késő délután indultunk el a közeli hegytetőre a Szlovák Paradicsom, a természet megfigyelésére, a táj s a Felvidék alacsony-tátrai lágy halmainak befogadására. A patak többször keresztezte utunkat, átkelésünket a nagyobb kövek vagy a kidőlt fa segítette. Mindenki sikeresen vette az akadályt. Van, aki vizes lett, van, aki sáros lett, van, aki sikeresen száraz maradt. A hegyoldalban legelésző tehenek közelsége a városi gyereknek elég szokatlan volt, de élvezték.

4.nap

Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjainak részeként a világörökség részét képező dobsinai jégbarlangba látogattunk először. A barlang bejárata 970 méteres magasságban található, oda kellett felmennünk meredek kaptatón a parkolóból. Találkoztunk a móri Határtalanul program magyar diákjaival, akikkel végül egyszerre néztük meg a hatalmas, 1483 méter hosszan elterülő képződményt. A több mint 9000 éve keletkezett jégrétegek folyamatosan rétegződnek, változnak a meleg és hideg áramlatoknak köszönhetően. Sokféle jégképződményt figyelhettünk meg: elefántfül, jégtorony, mely időnként leveti sapkáját és újraképződik, jégesés, padlójég. A legvastagabb réteg majd 27 méter, átlagos hőmérséklete mínusz 4-6 C°. Az óriási jégtömeg a világon egyedülálló, 110000 m3 .A sztratenai barlangrendszer részét 3 fiatalember fedezte fel az 1800-as években. van itt kis terem, nagy terem, Omlás-terem, Táncterem, melyeket mesterséges, jégbe vájt alagutakon és lyukacsos fémlemezes járdákon, lépcsőkön közelítettünk meg. A barlang 12 fajta denevérnek ad otthont. Hangversenyt is rendeztek is, sőt korcsolyázni is lehetett. Emléktárgyaink megvásárlása után indultunk lefelé a turista szerpentinen. És megtekintettük a Szlovák Paradicsom egyik kapuját, az imrikfalvi víztározót. A csodás környezetben a víz partján álltunk, sétáltunk és szívtuk a friss levegőt, élveztük a tavaszi szellőt, a tó színeit.

Buszunk legközelebb Kálmán sofőrünk vezetésével Betléren állt meg. Az ebédet a kastély parkja melletti kultúrház épületéhez készített játszótéren fogyasztottuk el.

A betléri Andrássy-kastély a felvidék legérdekesebb, leggazdagabb gyöngyszeme. A kastély angol parkja igazi botanikus kert: kaliforniai mammutfenyő, óriási vérbükk, hatalmas magnóliafa fogadott a kastély előterében, majd a szökőkút előtt csoportképet készítettünk. A 81 hektáros területet nem tudtuk bejárni, csak egy kisebb részét tekintettük meg, a vízesést, a hidat, a kisebb kerti pavilonokat, szökőkutakat. A kastély mai alakját Andrássy Manó, a Vasgróf alakítatta ki, Andrássy Lipót hatalmas könyvtárat rendezett be, mely 20000 kötetből áll, 15 nyelven írt könyvekből. Ennek termében herendi porcelán kályha díszlik, a fejünk felett muránói üvegcsillár jelképezi a velencei gondolát. A földön oroszlán kiterített bőre és még sok-sok kincs látható. És ez csak egy a sok teremből. A képek, gyűjtemények, a Vörös szalon, a 17 fürdőszoba (amiből mi csak 3-at láttunk), a keleti, arab ébenfa faragott karosszék, az iszlám feliratú szőnyegek, az egyiptomi múmiák, a kitömött állatok... felsorolni sem lehet.

A bútorok empire, bécsi klasszicista stílusúak többnyire. Festményei között Lotz Károly, Feszty Árpád, Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Madarász Viktor művei megtalálhatók.

Régen 70 lovat tartottak, a póniktól a versenylovakig, ezek számára készített istállók ma már más funkciót töltenek be, csak a ház homlokzatán jelennek meg a gipsz lófejek, jelezve régi szerepüket.

Harmadik állomásunk a Rózsaligetet jelentő bányásztelepülés, Rozsnyó. A régen ezüstbányászatból élő város főterén megtekintettük a 38 méter magas, reneszánsz korabeli őrtornyot, a mellette lévő plébániatemplomot és előtte Andrássy Franciska grófnő szobrát, aki az árvákat, özvegyeket segítette. A legnagyobb középkori, négyzet alakú teret körbejárva megálltunk a Rákóczi-háznál, és az emléktáblát elolvastuk, fényképezkedtünk. Ezt követően a gyerekek fél óra szünetet kaptak, beszélgettünk a Piroska cukrászda tulajdonosával,ahol a macifigurás szemetes hívta fel magára a figyelmet. Majd a busznál gyülekeztünk, és indultunk vissza a szállásra vacsorázni.

Este találkoztunk mesteremberekkel: az egyik a fujara nevű hosszú sípot készíti. A másik pedig a koliba néven nevezett beülős éttermet vezeti, ahol bryndzás ételeket készítenek, tipikus tót ételekkel látják el az arra járót.

5.nap

Rimaszombat a Rima folyó partján fekszik, fontos csomópont az utak találkozási pontja. Heti vársárait mindig szombaton tartotta, innen származik elnevezése. A várost járva találkoztunk magyar zöldségtermesztőkkel egy kispiacon, akik paprikát, paradicsomot árultak, és beszélgettünk velük. Ebben a városban járta a gimnáziumot Izsó Miklós (szobrász), Mikszáth Kálmán (író). Itt született Ferenczy István (szobrász), Tompa Mihály (író). A Tompa Mihályról elnevezett magyar alapiskolában jártunk, ahol Csilla néni, az igazgatóhelyettes asszony mesélt nekünk a helyi tanításról, szakkörökről, és a diákéletről.

A Főtéren Blaha Lujzának, a "nemzet csalogányának" Bory Jenő szobrász alkotta büsztjét láttuk, majd a nem messze lévő házhoz, ahol Petőfinek barátja adott szállást. Petőfit itt Rimaszombaton válaszották meg Gömör-Kishont vármegye tiszteletbeli táblabírójává. Megkoszorúzta nevünkben Petőfi szobrát Szabó-Krémer Noémi, tisztelegtünk Tompa Mihály szobra előtt is.

Hamarosan indultunk Fülekre. Sajnos eleredt az eső. A füleki várban csak a Bebek torony látogatható, mely négy szintes. A vár többi része romos, de körbejárható. Idegenvezetőnk elmondta, hogy a négy szinten mi látható (ősi leletanyagok, cápafogak, mammutagyarok, majd középkori leletanyagok, vártörténet, vármakett, török emlékek, kincsek, lovagi ruházat, amibe be is öltöztek és kardozhattak a fiúk. A legfelső szinten új kiállítást rendeznek, oda nem mehettünk, de a várfal mellől szép kilátás nyílt a város különböző részeire. A vár aljában óvóhely volt a második világháború alatt, ezt most Bunkermúzeumnak rendezték be, mely a második világháborús emlékeket idézi, és az elhurcolt zsidóságnak is emléket állít. Ezt is megnéztük.

Sajnos Krasznahorkaváralját újítják, így oda nem tudtunk elmenni.

A Magyarság Háza mellett elhaladva egy cukrászdában fagyit ettek a gyerekek, és elbúcsúztak idegenvezetőnktől, Keka Marian Marostól.

A határt átlépve, Salgótarjánnál megállva, hamarosan Budapest felé tartottunk, s az úton mindenki elmondta a Himnusz első 3 versszakát és elolvasta azokat a versszakokat, amiket még nem tudott. Reméljük, a magyar felelés jól fog sikerülni!

Mindenkit vártak otthon! Köszönjük iskolánk igazgatójának, hogy a pályázatot sikerre vitte, és bízunk abban, hogy a jövő évi hetedikesei szintén egy tartalmas "Határtalanul"-pályázat nyeretesei lehetnek és így nagy hazánk valamely táján ők is végigmehetnek!

A csoportot segítette, terelgette és nevelték:

Tordai Diána, Tóthné Boros Zsuzsanna és Brecsokné Kertész Ágnes tanárnők

2024. 05. 18.

A beszámolót és a képeket készítette Brecsokné Kertész Ágnes