MMC-s kirándulások ősszel és télen

MMC-s kirándulások ősszel és télen

1.Őszi MMC

Az idei tanévben már kétszer kirándult a Mendegélő-Múzeumjáró-Cukrászdázók társasága. Mindkét alkalommal Ausztria burgenlandi tartományában kerestünk fel híres várakat, kastélyokat.

Október 1-jén Fraknó várában néztünk szét, pontosabban a vidéken és a vármúzeum termeiben. Fraknó magaslatáról gyönyörű panoráma tárult szemünk elé. Ebben a kastélyban őrzik az Eszterházy huszárezred teljes felszerelését, a csákóktól a kardokon és puskákon át a csizmasarkantyúig! A tárlókban többek között hatalmas, több száz éves, magyar címerrel díszített zászlót is őriznek, melyet egy kedves magyar hölgy vezetésével csodálhattunk meg. Volt, aki az üvegből készült bombákat nézte meg alaposan, volt, akinek a katonai sátor tetszett, de mindenki kipróbálta a mélységes mély kutat, a visszhang útjának idejét számoltuk, majd lehetett a kisboltban vásárolni tájékoztató füzetet, hűtőmágnest.

 

A várhoz érve a hatalmas, mély várudvar, a zömök, vastag falak inkább erődítményt és harcokat idéztek, mint főúri kastélyhoz illő bálokat. A szőlő istenének szobra fogadott bennünket még a váron kívül, jelezve, hogy ezen a tájon is gazdag szőlőszüreteket tartottak és tartanak, és itt is szeretik a bort. A belső udvar kapujában a fejünk felett igazi 2,5 méter hosszú krokodil tátongott, amelyet a vár urai függesztettek fel és 1707 óta ijeszti a betolakodókat és egyéb ellenségeket. Átlépve a festett mennyezeti kapuzat alatt, belül magasan az oldalfalakon is megannyi festményt és egy óriási napórát pillanthattunk meg. A secco-technikával készült színpompás barokk falfestmények oszlop- és párkányábrázolásaikkal, illetve a 130 császári portréval a domború faldíszeket helyettesítik, és közel 1000 négyzetméternyi felületükkel az Alpoktól északra fekvő területek gyöngyszemévé tették Fraknót. Ezeknek a festményeknek a helyreállítását az Eszterházy Alapítvány jóvoltából 2004-ben fejezték be.

Az utunkat dél felé folytattuk szintén az Eszterházyak által felújított épületegyüttes felé. Lakompachba ( Lackenbach) mentünk, ahol egy vízi várat és kastély épületet tekinthettünk meg. A kastély régi reneszánsz épületét csak kívülről láttuk, mert igazából a természetet bemutató interaktív kiállítás kötötte le figyelmünket: az erdők, a vadak és a természet értékeit bemutató kiállítótérben gukkerral nézhettük a nagyvadakat, illatokból meg kellett állapítani, hogy hol járunk, minek az illatát érezzük; a kitömött állatokhoz közel lehetett menni, mikroszkópon át a kisebb élőszervezeteket is megnézhettük, vagy gipszmintákat lehetett készíteni a vadon élő állatok lábnyomairól. Volt játszó és pihenőterem (nagy babzsákok J), de legjobban a finom üdítőket és frissítő italokat kínáló presszónak örültünk a sok járás végén. Ági néninek az ideiglenes kiállítás tetszett a legjobban, hiszen a fiatal építészhallgatók állították ki papírból, farostlemezből épített makettjeiket, melyek többsége valamilyen híd volt. Ezek mozgatható, változtatható szerkezetűek voltak, ki lehetett próbálni interaktív módon, ahogy a kinti, szabadtéri játszóeszközöket is.

Indultunk a szállásra: Harkára, az Alpokalja panzióhoz. Itt megtanultak az új MMC-s tagok „mocsarazni” egy finom vacsora után.

Másnap, 2-án utunk Sopronhorpácsra, egy régi, középkori, román stílusú , bélletes kapuzatú, Péter és Pál szentekről elnevezett templomhoz vezetett. Adrienne néni mesélt a régi történelmi eseményekről, és a kinti kőtárat üvegen keresztül végignéztük.

Következő élményünk a Fertő-hansági nemzeti parkhoz tartozó Hegykőn található Sára termál-gyógyfürdő volt. 1971-ben 11 hektáron építették ki az 58°C-os alkáli-hidrogén-karbonátos vízzel táplált fürdőt. A turisták és helyiek által egyaránt látogatott helyre mi is kíváncsiak voltunk. A strand négymedencés, elsősorban mozgásszervi megbetegedések gyógyítására alkalmas, de a forrás gyomorbántalmak elleni ivókúrára is jó. Az úszómedencéje persze csak 24°C-os. Igyekeztünk a benti, kinti medencéket egyaránt kipróbálni.

Legutolsó állomásunk Győr volt, ahol a nevezetességeket körbejárva, egy finom cukrászdázással zártuk a kirándulásunkat. Marika néni, Adrienne néni és Ági néni volt a vezetőnk.

2. Adventi MMC

A második kirándulás december első hétvégéjére esett. Ismét a burgenlandi tartomány nevezetes helyeit kerestük fel.

Első úticélunk Schlosshof volt. Ezt a kastélyt a híres törökverő Savoyai Jenő herceg használta az 1720-as években mint reprezentatív vidéki vadászkastélyként. Johann Lucas von Hildebrandt építészt bízta meg a monumentális barokk kastély és kert megtervezésével. 1770-ben az özvegy Mária Terézia még egy emeletet építtetett a kastélyra Franz Anton Hillebrandt udvari építész segítségével. A munkálatok során a kor ízlésének szellemében gazdag klasszicista díszítéssel látták el a homlokzatot. A Hofi kastélyban az adventi vásáron sok kis faházikóban kínálták portékáikat mind a magyar, mind az osztrák kézművesek, volt, aki megszámolta, és épp 100-at kapott. A bécsi vásárhoz képest nem kellett tolongani, a rengeteg látogató itt kényelmesen, tágas térben sétálva, egyik gazdasági épülettől a másikig, fokozatosan fedezhette fel a kastély belső és külső környezetét. Kóstolhattunk különleges ízesítésű finom házi lekvárokat, és itt is, akárcsak Pesten a Vörösmarty téren vagy Bécsben a Mária Hilferen ihattunk gyerekpuncsot, ehettünk „smarnit”.

A kastélyban ismét egy magyar hölgy vezetett bennünket végig, ahol a barokk lakomák és vendéglátás rejtelmeibe is bepillantást nyertünk: a meghívott vendégnek magának kellett gondoskodnia az evőeszközről, sőt a személyzetet is magával kellett hoznia! A borospoharaknak is híján voltak akkoriban, így igencsak sokan ittak egy pohárból.

Schlosshofot elhagyva buszunk ismét egy újabb Eszterházy kastélyhoz érkezett.

Kismarton (Eisenstadt) volt az Eszterházyak birtokközpontja. Már a téli délutánban teljes fényben fogadott bennünket. Két kiállítást is megtekinthettünk: az egyik az utolsó hercegi pár életéről szólt, Melinda hercegnő életén keresztül ismertük meg az Eszterházy Alapítványt, mely a régi birtokok és uradalmak ápolója, fenntartója lett. A Melinda hercegnéről (1920–2014) készült kiállítás egy rendkívüli asszony életét mutatja be a látogatóknak. A polgári származású Ottrubay Melinda balettozni tanult, és fényes karriert ért el az Operaházban, de egy teniszezés közben romantikus szerelem szövődött közte és Eszterházy Pál között.
A két médiaművész által készített 360° fokos film a táncot, a zenét, a performanszot és az előadásokat egy szálra fűzi fel.

Kisfilmen keresztül mutatják be Melinda hercegnő sokirányú tevékenységét, férje halálát követően is kiválóan intézte az alapítvány ügyeit (a diákok részére alapított ösztöndíjat).

A másik kiállítás az Esterházy hercegek világába vezetett bennünket. Megtekintettük a hatalmas koncerttermet, ahol Haydn előadásait hallgatták, s amelynek falain magyar királyokat, osztrák hercegeket egyaránt felismerhettünk és megtudtuk, hogy az ablakokat miért falazták be, vagy miért nem látjuk a padlót. De jártunk a cselédszobában, egy különleges, csempével kirakott, tükörrel megmutatott, helyreállított, több száz éves fürdőhelyiséget is láttunk, a titkos csigalépcsőnél megfigyelhettük a hercegkisasszonyok arcképeit és egyikük szomorú sorsát. A padlásszobából letekinthettünk a kápolnába és érezhettük, hogy nem mindenkinek volt tejjel-mézzel folyó kánaán régen ez a hely. A "Hercegnői lakosztályok" című kiállítás egyedülállóan és közvetlen módon engedett betekintést számunkra az Esterházy dinasztia életébe. A lakosztályokat nagy szakértelemmel restaurálták, termei emlékeket idéznek a főúri család mindennapjairól.

Későre járt, indultunk Harkára, kedvenc szállásadónkhoz.

Másnap Lébényben hazánk híres, több mint 800 éves, román stílusú templomát látogattuk meg. A Szent Jakab plébániatemplomról nemcsak az építészeti történetét ismertük meg, hanem érdekességeket is elárult vezetőnk: az apszis hátsó falán csak a jó szeműeknek észrevehető módon a kőfaragó mesterek titkos üzeneteit fedezhettük fel (névrövidítések, illetve ördög- és angyalfej szimbolizálta pokol és mennyország jelképeit). A templom melletti épülettömbben kiállítás mutatta be a Szent Jakab Zarándoklat útját: Santiago de Composteláig. Itt fogadják a Budapestről vagy épp Spanyolországból érkező zarándokokat. Láthattunk képeket, szakrális tárgyakat és más értékeket is. A hideg templom után a meleg, fűtött helyiségben melegedhettünk át.

Hazafelé vezető utunkon ismét meglátogattuk Győr városát, hogy megtekinthessük Szent László hermáját, de sajnos a templomot bezárták, így a belső város sok adventi házikóját vettük sorra, hogy kisebb ajándékokkal lephessük meg szeretteinket, de a cukrászdázás sem maradt el!

Köszönjük Adrienne néninek az eddigi kirándulások megszervezését, Ádám bácsinak a segítségét. Ági néninek a kérdéseket és a rejtvényeket. Hamarosan ismét jelentkezünk egy tavaszi kirándulás tervével! Várjuk a régi és új MMC-seket!

 

A beszámolót elkészítette: Brecsokné Kertész Ágnes.

A teljes galéria ITT található.

Elérhetőség

Budapest XX. kerületi Nagy László Általános Iskola és Gimnázium

© 2014 Minden jog fenntartva.

Powered by Webnode